Kis ország, kis fluktuáció, kis batyu

Written by

in

Hogy van az, hogy velünk, alkalmazottakkal, beosztottakkal szemben folyton az a vád fogalmazódik meg, hogy nem vagyunk elég hűségesek, ha lelépünk a cégtől.

A cégek összeszarják magukat, hogy nekik költségbe kerültünk, most meg lelépünk, stb stb.. A hr is összeszarja magát, hogy megint mellényúltak stb stb.


De amikor a cégek kirúgják az alkalmazottaik egy részét, akkor fel sem merül, hogy ezúttal ők nem voltak elég hűségesek? Fel sem merül, hogy ők is hibázhatnak? Ők mindig tökéletesek, nyilván. Mégis milyen hatással lesz a jövőbeli munkahelyi hangulatokra az a pökhendi hozzáállás, amit a szegény tehetetlen, ítélkező hr és az alkalmatlan, kapzsi menedzserek a munkavállalók és az elbocsátással eltávolított egykori munkavállalóik felé tanúsítanak?


Ne legyenek illúzióink. Leépítési hullám zajlott, lehet, hogy zajlik még most is. Fizikaiakat is, szellemieket is, fűnyíró elven, de csak a beosztottakat.


Undorító, amikor a cégek egyszerre építenek le. Azok a mélységek, amelyeket ilyenkor megél az elbocsátott munkavállaló, nem mindenkinek valók. Akinek meg valók, attól később rettegni fognak a munkapiacon.


Mert aki már látott karón varjút, aki tudja, hogy abban a mézes-mázas kalácsban, amit a hr a növekedéskor próbál a munkavállalóknak eladni, mi van valójában – attól már félnek. Az már egy akadály lesz a szemükben.

Aki egyszer látta meztelenül a királyt, annak már mondhatsz akármit, mindegy. Az csak röhög.

És orrcsipeszt visz, ha a hr közelébe megy.


A kicsi, az kicsi. És azoknak a cégeknek, akik leépítenek, biztos, hogy kicsi van.