Az álláspiac gatya

Written by

in

Senkit nem vesznek fel. Csak hirdetnek, hencegnek az úgynevezett versenytársak elött. Hogy ők még ilyenkor is, válságban is megtehetik, hogy toboroznak, fizetnek toborzásra szakosodott hr-est, hogy véletlenül se tévedjenek, és hogy a legjobb és csakis a legjobb embert válasszák ki (nyilván). De főleg: “jelen vannak” az állásbörzéken, a karrierkereső weboldalakon, meg a többi sz*ron, és büszkén hirdetik: ők bizony felvesznek új munkatársakat, ha azok teljesítik a feltételeket.

A munkáltatók mostanában teljesen épelméjű feltételeket, elvárásokat szoktak a jelöltekkel kapcsolatban megfogalmazni.

Ők ilyen kemények, válság alatt is. Nem tévedhetnek. Csak a megfelelő embert vehetik fel, mert ellenkező esetben nekik költségük keletkezik.

A megfelelő ember pedig nem létezik. Pont annyira reális, hogy elsőre a megfelelő embert sikerül felvennie akármelyik munkáltatónak, mint amennyire az elvárásaik azok.

Az eredmény: Nincs komolyan vehető álláshirdetés. Ha van ismerősöd, egy harmatgyenge “talán”-t kaphatsz az élet és halál fölött uralkodó hr-es tekintetektől. Ha nincs ismerősöd, mehetsz a búbánatba.

Kiestél az interjú hetedik körének harmincharmadik tesztjén.

Létezik egy ezzel teljesen ellentétes, hazug “univerzum”, ahol többek között a Magyarországhoz alig kötődő, de itt állítólag ezreket foglalkoztató globális multi cégek, meg az ő fogyasztóik nyomulnak.

Ahol minden csupa növekedés és felfelé ívelő karrier. Ebben a másik, valóságtól eltávolodott univerzumban fizetett cikkek és bejegyzések ezreiben hirdetik, hogy ez minden világok legjobbika, abban élünk, és neked mindössze annyi dolgod van, hogy fogyassz. Fogyaszd el teljesen a kelet-európai éhbéredet, lehetőleg adósodj is el, amolyan bankok felé, hogy olyan könnyen leírhassanak téged, mint Petőfi a Nemzeti Dalt.

Úgy tűnik, ebben az országban minden forradalom, reform, minden változás iránti igény eleve hamvába halt.

Magyarországon márpedig munkanélküliség van. Hiába minden propaganda, színház, figyelemelterelő művelet, a munkanélküliség, az átlagban 12 hónapig tartó álláskeresés éget és fáj.

Hiába minden intézkedés, a világ összes pénze, ami állítólag áramlik, Nyugatról ide, a munkáltatók továbbra is pontosan ugyanolyanok, mint régen.

Akkor talán mégsem minden olyan csodálatos ebben a minden világok legjobbikában? Akkor mégsem minden csupa sunshine, csupa ösztrogénturbós álöröm, csupa erőszakos GDP növekedés és felfelé törtetés?

Mégsem minden ezen a kutya világon azért teremtetett, hogy a multi-dolgozó turbókarrierista Z generációsok, saját lakással, saját kocsival, jól érezzék magukat, csodálatosan érezzék magukat és erről magamutogató, elvtelen, érzéketlen, sznob és ízléstelen módon 5 percenként posztoljanak valamelyik exhibicionista közösségi médiában?