Talán ez a probléma. Hiába mennek ki bármilyen lakossági fórumra, országjárnak, ott a napi 7-8 órán át politikai vitaműsoron és ki tudja, milyen global policy által szűrt félinformációkon edződött polgártársakon kívül senkivel nem találkoznak, de ez a valóságnak egy nagyon kicsi szelete.
Az átlagos, adófizető, adott esetben bevétel nélkül is adófizetésre kötelezett polgártársak valós életproblémái ugyanúgy rejtve maradnak a döntéshozók elött. A budai elit magassági levegőtől megszédült tekintete elött ugyanúgy láthatatlanok vagyunk, mint a korábbiak szemében.
Pedig csak érdeklődni kellene. Meg kellene kérdezni a nem közösségi médiázó, szimplán csak adófizető, adókat nyögő szerencsétlen polgártársakat is. Kezdve mondjuk az álláskeresőkkel. Akik, ahogy fent elmagyaráztam, annak ellenére vannak megsápolva egészségügyi szolgáltatási díj formájában, hogy nincsen bevételük. Mi vagy ki akadályozza meg, hogy az ő véleményüket meghallják fent, a hegyekben is?
A probléma tehát, szerintem, a következő: nincsen érdeklődésük, nincsen látható szándékuk az átlag bérből és fizetésből élő (vagy éppen haldokló) polgártársak problémáinak meghallására sem. Azok szavának a meghallására, akiket elbocsátott a munkáltatójuk, és már jóval a kormányváltás elött elbocsátott a munkáltatójuk, azaz nincs munkabérük, és így már nincs miből adót fizetniük.
Az adórendszerrel kapcsolatban tevékenykedők hozzáállása nem segít. Nem segít, hogy elmagyarázzák, ők csak a törvény szerint tudnak eljárni. Das ist Gesetz. Ennyi volt a magyarázat.
A kívánatos az lenne, ha ez a Gesetz – ez az embertelen, agyatlan hozzáállás: hogy azért nem értjük a másik problémáját, mert nem is akarjuk megérteni – azonnal eltöröltetne.
Az embertelen és működésképtelen ország képe lassan kirajzolódik. Ahelyett, hogy eltűnne.
